Mélybe nyúló gyökerek - 11. rész

 A birodalomban teljes a káosz, a katonák császári parancsra embereket gyilkolnak halomra. Ezzel akarnak egy tökéletes és virágzó Dzsusint felépíteni, ahol nincsenek szegények, vagy csúnyák.
 Ebbe a világba érkezik vissza Munszu, és első útja Vonszulhoz vezet. Tőle tudja meg, hogy mi is történik, és megpróbál találkozót szervezni Adzsitéval. Csakhogy Vonszulnak fogalma sincs róla, hogy ki az az Adzsite... és másnak sincs.
 Munszu maga indul el a palotába, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Jongszil Vonszulnak öltözve vele tart. Munszu kezd összezavarodni, mert amikor meglátja a császárt elsétálni maga előtt, nem Hemoszuval találkozik szembe, hanem Adzsitéval...de a legfurább, hogy mindenki Hemoszu arcát látja.
 E közben Kjevolhjang szinte rabkén él saját szobájában. Hemoszu már rég nem az az ember, akinek megismerte, hanem egy ijesztő és gonosz alak. A lány teste pedig szó szerint rohad.

Mélybe nyúló gyökerek – 12. rész

 Munszu összehívja egykori Fantomserege még életben lévő tagjait, és újra betör a palotába. Ezúttal megkéri Vonszult, hogy tartóztassa fel az őrséget, amíg ő megkeresi a császárt.
 Eközben Hemoszu (vagyis Adzsite) lényegében betör Kjevolhjang szobájába, és...khmn...megerőszakolja. Később kiderül, hogy azt mondja a lánynak, hogyha vissza akarja kapni régi szépségét, meg kell ölnie Munszut (persze ha ezt megtenné, sem lenne a régi, de Adzsite szeret kettejükkel szórakozni).
 Vonszul kíméletlenül tizedeli a palota őrségét, eközben Munszu és a Fantomsereg betör a palotába. Jongszil egy újabb trükkel most Hemoszunak adja ki magát, de az Árnybíró ezt már nem veszi be. A férfi szavai megzavarják, mert azt mondja, mi van, ha Adzsite sosem létezett, és csak ő képzelődött? Ám amikor az igazi Hemoszu belép, meglesz a bizonyíték Adzsite létezésére. A császár a tükör mellett áll, úgy is néz ki, mint Hemoszu...de a tükörképe mást mutat.

Mélybe nyúló gyökerek – 13. rész

 A rémálom tovább folytatódik. Csakhogy már senki sem ért semmit. Ki valójában a császár? Hemoszu? Adzsite? A válasz erre a kérdésre korántsem egyszerű. A császár mindkét személy. De valójában egyik sem.
 Kjevolhjang pisztolyt vesz elő a fiókból. A legszebb ruhájában követi el az öngyilkosságot. Meghalnia mégsem sikerül.

Mélybe nyúló gyökerek – 14. rész

 Visszatérünk a jelenbe. Munszunak egyre gyakrabban vannak látomásai a való világból, nincs folyamatosan a mandragóra hatása alatt. Mito-sama házában fekszik, amikor Jongszil és Bangdzsa beállít. Bangdzsának már rég nem dobog a szíve, Jongszil pedig összeesik, amint belép az ajtón. Szando mindkettőjüket súlyosan megsebesítette.
 Mintha csak erre a pillanatra várnának, Csunhjang és Mago egy mozdulattal lekapják a tetőt az öreg házáról, és megkezdődik a csata. Mito próbál beszélni a lánnyal, de őt teljesen elvakították Adzsite világmegváltó eszméi.
 Újra visszatérünk Munszu emlékeihez. Miután Adzsite elbánt vele, egy ágyon ébred fel Kjevolhjang hangjára.

Mélybe nyúló gyökerek – 15. rész

 Ebben a fejezetben sok minden kiderül, amit eddig homály fedett. Kjevolhjang tragikus halála, amit igazából nem is Munszu okozott. A lány igaz szerelméről tanúskodik, hogy nem fogadta el a boldog életet Munszuval, hiszen amíg Dzsusin haldoklik, Munszu számára nem létezik megnyugvás. A sors kegyetlen tréfát űzött Kjevolhjanggal, hiszen ő csak szerelemre vágyott.
 Jongszil megkérdezi Adzsitét, hogy tulajdonképpen mi történt az igazi Hemoszuval? A válasz nagyon egyszerű. Adzsite MEGETTE a császárt. Az első találkozásukkor, amikor Munszu nyugatra indult. „Egy egész birodalom ura volt, mégis...olyan ízetlennek tűnt.”
 Ezek voltak Munszu emlékei. A valóságban azonban véres küzdelem folyik Adzsite csatlósai, és Tae-ju-ék között. Az utóbbiak állnának nyerésre, (Mito-samának köszönhetően) de az utolsó pillanatban feltűnik Adzsite. Mindenkit meg akar ölni, aki valamit is jelenthet Munszunak.