Életemben először nem örültem, hogy vége az iskolának. Azt hiszem félek a magánytól. Mindenkinek megvan a kis baráti köre, mindenki elvan, tervezget. Én pedig itt ülök itthon, nincs kedvem semmihez, és ha lenne is, nincs rá pénz. Apukám szarban, anyukám még nagyobban, én pedig nem tudom, hogy vígasztaljak, vagy bíztassak. Mennydörgésre kelek, nem alszom, mert rákaptam a Sims 2-re. Megint. Az idő is szar. Egy Lolita című könyvet olvasok. Egy pedofilról szól. Kissé perverz, de művészi. Mi kellhet még? Az egyetlen barátom most a Presto-Hamm Teasütemény. A cébéából. Nyami.
 Azt hiszem tetszem egy srácnak. De ő nem tetszik nekem. Jófej, meg aranyos, a külsejével van a baj. És hiába filózok ezen, nem vagyok képes megalkudni. Valószínűleg ezért tartok még mindig it...

 Sajnálom a sok depresszív blogbejegyzést. Nincs jó kedvem mostanában. Nem mintha sokan olvasnák ezt, de azért leírom szorgalmasan. Nekem jót tesz. Hupsz, mennydörög. Megy az Avril számhoz amit hallgatok. Ez is olyan szomorú. Mi van itt emberek? Pill., a kutya bejött a házba. Nem tudom hogyan ... Na bezártam a garázsba. Fél a mennydörgéstől.

 Asszem visszamegyek simsezni. xD Hihetetlen hogy rá tudok állni erre a játékra. Plussz mióta láttam a Sims 3 grafikáját olyan gagyinak tűnik...de akkor is. >< Dehát nyár van, két és fél hónapig úgy pusztítom az agysejtjeimet, ahogy nekem tetszik. 4.0 lett az átlagom. Ez meglepően jó, mivel kettes lettem kémiából. Csődtömeg vagyok. De jövőre másképp lesz. Felkötöm a fejkendőt a fejemre, mint a shoujo mangákban a csajok, amikor nem akaranak megbukni a vizsgán. Na jó. Lépek. Pusza mindenkinek. :) Ja, és jó szünetet.